Japán esküvő

Japán esküvő

A japán házasságnak, házasságkötésnek hagyományosan fontos eleme a hála. A ceremónia a hála gesztusa, amely elsősorban a családtagoknak szól, mert támogatták és felnevelték a fiatalokat, másodsorban pedig a munkahelynek, vagyis a munkatársaknak és a feletteseknek. Mivel Japánban a társadalmi hierarchia nagyon fontos, a társadalmi elvárásoknak meg kell felelni, így az esküvők meglehetősen költségesek. A külsőségek jelentősége a tradíciókban gyökerezik, a formalitás a kultúra része. Legyen egyszerű, modern vagy japános stílusú az esküvő, a komoly szándékot a ráfordítással is ki kell fejezni, ezért egy komolyabb szertartás sok millió jenbe is belekerülhet.

Esküvők típusai:

Ha azt mondja valaki: japán házasság, több mint valószínű, hogy aki jártas Japánban, annak egy fehér kimonós gyönyörű nő fog eszébe jutni. Ez a fehér kimonós hölgy, a menyasszony, a sintoista

esküvők legjellegzetesebb alakja, mondhatni, Japán egyik szimbóluma is lehet. Ezt az esküvő típust nevezzük a hagyományos japán házasságnak.
Japánban két államvallás él: a buddhizmus és az ősi sintoizmus. A japánok tudatában együtt él a két vallás, a temetéseket a buddhista szertartás szerint végzik, az esküvőket és más vidám eseményeket pedig a sintó szerint.
Egy sintoista esküvő igazi látványosság. A menyasszony akár hétszer is átöltözhet, mindig más színű kimonóba, így érthető az a japán mondás, hogy „Aki három lányt férjhez ad, az koldusbotra jut”. Ugyanis egy tiszta selyem esküvői kimonó ára legalább ezer dollár. Emiatt manapság már kevesebben házasodnak hagyományos sintó keretek között.

Leánykérés, eljegyzés:

Az eljegyzés először egyfajta előjátékkal kezdődik. A leendő férj sokat kedveskedik a lánynak, elhalmozza minden jóval, ajándékokkal, vacsorázni viszi, hogy elnyerje kedvese illetve a lány családjának (főleg az édesapa) tetszését. Ez után, ha az udvarlás megtette a kellő hatását, szerény családi vacsora keretében megtörténik az eljegyzés. A jegygyűrű mellé a lány egy obit és nyolc, boldogságot szimbolizáló tárgyat kap.

• Avabi: jó kívánságok
• Kinpo-zucumi: egy ünnepélyes összeg
• Kacuabusi (szárított bonito) és szurume (szárított tintahal): a tartósított élelmiszerek jelképezik a tartós kapcsolatot
• Janagidaru: kifejezetten szakéra fordítható pénz összeg
• Szuehiro: legyező a boldogság szimbóluma
• Konbuval: hínár, mely biztosítja a termékenységet és az egészséges családot
• Tomosiraga: a len cérna jelzi a szoros kapcsolatot a házassági életben
• Mokuroku: szerencsés tárgyak listája

A leendő férj pedig egy hakamát kap, melyet az esküvőn kell viselnie.
Japánban főleg tavasszal tarják az esküvőket, mert a tavasz, a kezdet szimbóluma, ideális az új élet megkezdésére, s az ilyenkor nyíló szakura) gyönyörű látványt nyújt.
Az ifjú jegyespár az esküvőkre szakosodott cégekre bízza a nagy nap megtervezését, lebonyolítását, nekik már csak annyi dolguk lesz, hogy felkészüljenek rá.

Ruhák:

A sintó esküvők ruha felhozatala igen színes, mind a hagyományoknak megfelelőek és külön szimbólummal bír valamennyi.
Siromuku Kimonó (白無垢)

Ez egy fehér, selyembrokát menyasszonyi ruha, amit csak az ara viselhet a szertartás során. Ez a kezdetet és a véget jelképezni, így más nő nem vehet fel fehéret az esküvőn. Emellett a fehér a tisztaság szimbóluma is, így a fehérbe öltözött menyasszony maga a megtestesült tisztaság jelképe. Illetve a színtelenség azt is jelenti, hogy a menyasszony elhagyja családja színeit, de még nem tagja az új családnak, ezért fehér. Legfőbb része a vatabósi, ami az arcot eltakaró fejfedő (ez csakis siromukuhoz vehető fel). A menyasszony arca szinte teljesen el van rejtve ez alá/mögé. Régen a házasságok szinte kivétel nélkül megrendezettek voltak, így a menyasszony arca titok volt a vendégek és a vőlegény előtt. (Mert akár még az is megeshetett, hogy a férfi megretten a látványtól és esetleg visszautasítja lányt). Mivel elég drága, így leginkább kölcsönzik a ruhát, vagy egy családtagjuktól öröklik.
Ucsikake kimonó (打ち掛け)
Ez már egy színesebb kimonó, vagyis inkább köpeny, gyönyörű mintákkal, amit az esküvő utáni fogadásra vesz fel a lány.
Maru-obi
Az ucsikake része, ezzel kötik meg a kakesit. Színes, díszes, pompás.
Kakesita
Az ucsikake alsó fehér kimonója.
Cuno-kakusi fejfedő (cuno-kakusi = „szarvak elrejtése”)
Ez egy háromszög alakú, fehér fejfedő, ami arra szolgál, hogy elrejtse a menyasszony (vagyis most már feleség) féltékenységének szarvait, hisz a jó feleség velejárója, hogy nem féltékenykedik fölöslegesen. Ezt a fejfedőt fel lehet venni siromukuhoz illetve hiki-furiszodéhoz is.

Cuno-kakusi, Ucsikake ill. hagyományos férfi esküvői kimono

Hiki-furiszode
Az ucsikake mellett, ez inkább hasonlít egy kimonóhoz. Ez is színes, díszes, az obi kívül van rajta. Ezt a lakodalom végén veszi fel a menyasszony. Ekkor mutatja meg utoljára a vendégeknek, hogy furiszodét visel, ugyanis ez az öltözék a hajadonok viselete.
Bunkin-takasimada
Ez a hagyományos esküvői bonyolult kontyos hajviselet, kanzasi hajdíszekkel ékesítve. Ilyen hajat a hiki-furiszodéhoz vagy az ucsikake kimonóhoz csinálják.

Hakama és haori
A férfiak öltözete, rendszerint sötét színű, a haorin pedig a családi címer látható.
Az utolsó átöltözés néha különböző a leírttól, ugyanis van aki, inkább báli ruhát vesz fel, vagy nyugati típusú esküvői ruhát, hogy ők is átérezhessék, milyen is egy ilyen ruhát viselni.